színes amerikai musical

 

rendező: Bob Fosse

forgatókönyvíró: Jay Presson Allen, Hugh Wheeler

zeneszerző: John Kander

operatőr: Geoffrey Unsworth

 

szereplők:

Liza Minnelli - Sally Bowles

Michael York - Brian Roberts

Helmut Griem - Maximilian von Heune

Joel Grey- ceremóniamester

Fritz Wepper - Fritz Wendel

 

1930, Berlin. Még pontosabban a Kit-Kat Club. Stílusosan a ceremóniamester köszöntő dalával indul a történet, rögtön ízelítőt kapunk a hely kissé buja, kissé bohókás hangulatából, miközben párhuzamosan tanúi lehetünk egy fiatal fiú megérkezésének a városba.

Mit adj isten, a srác, Brian, épp egy olyan panzióban akar megszállni, ahol a Kit-Kat ragyogó amerikai sztárja, Sally is lakik (akinek bemutatkozó zenéjére, a Mein Herr-re hamar sor kerül, cserfes pasivadász ő, a cigaretta, az alkohol és a szex jelenti számára a legkedvesebb elfoglaltságokat, miközben arról álmodozik, hogy felfedezik a klubban, és világhírű színésznő lesz). A lány rögtön szárnyai alá veszi legújabb barátját, bemutatja neki a panziót, a klubokat, az életet itt Berlinben, sőt sorra szerzi számára a munkákat, még ha ahhoz füllentenie is kell (egyszer mint angol professzort állítja be, pedig valójában filozófia szakos diák, aki csak diplomamunkáját írja itt, és nyelvtanítással próbál pénzhez jutni; másszor pedig rögtön híres író, aki könyvek fordításával is foglalkozik).

Az életük a maga szabados módján elég nyugodtnak tűnhet, de akkor pillantsunk vissza a dátumra, Berlin forrong, nem tanácsos kikezdeni a nácikkal – aki mégis megteszi, például kidobja a pénzt gyűjtő katonát a klubból, azt másnap este egy sikátorban agyonverik. Míg a politika zajlik odakint, odabent Sally megpróbálja elcsábítani Briant, aki nem túl lelkes az ügyben, szexuális élete egy nagy nulla. Nem úgy mint Fritzé, akit a lány ajánlott be kis hősünk mellé, mint tanítvány, és dzsigolóként tengeti napjait, ráadásul szemet vetett a szintén angol órára érkezett, nagyon gazdag zsidó lányra, Nataliera. Tehát több szerelmi szálat is magába foglal a történet.

Egy szomorú este után, mikor Sally régen várt apja lemondja a találkozót, és a lány szomorúan sírdogál otthon, Brian végre megnyílik felé, és egymás karjaiban kötnek ki. Mint ahogy közben az énekesnőnk Kit-Kat-es dala szól, talán most rájuk talált a szerelem. Tehát zajlik az élet.

Egy véletlen találkozás folytán azonban megváltozik minden. Sally a mosodában összefut egy Max nevű fiatalemberrel, majd kocsiját is megpillantja, és teljes a szerelem… semmi sem illusztrálhatja jobban szituációt, mint a következő dal a színpadról: A pénz hajtja a föld kerekét. Max befolyásos fickó, talán még a filmiparba is bejuttathatja hősnőnket! Talán, de annyi bizonyos, hogy bundákkal, ékszerekkel, parfümökkel halmozza el, és teljesen beleivódik életükbe. Ha ez a nézőnek nem is lenne egészen egyértelmű, a soron következő beszédes dal a Kit-Kat Club színpadán egy anekdota arról, milyen az élet hármasban… (Az egyik kedvencem!)

Egy darabig remekül megy a szórakozás, Brian is megszokja a körülöttük lebzselő férfit, olyannyira, hogy még ő is képes az ágyába csábulni. Max azonban nem marad sokáig, képes bármikor kijelenteni, hogy viszlát, jó volt együtt, és otthagyja a párost a bajban. Szó szerint, ugyanis Sallyről kiderül, hogy terhes (az apa-témát pedig kár firtatni, nincs rá válasz). Két út áll a fiatalok előtt, vagy drága abortusz, vagy a lány visszaköltözik Briannel Angliába, és felnevelik a babát – a fiú meg is kéri a kezét, és úgy tűnik, ez az állapot mindkettőjüknek megfelel.

Közben Fritz és Natalie története is tovább bonyolódik, a lány napról-napra több megaláztatást kénytelen elviselni származása miatt, és félti a férfi életét, hogy ő is ugyanennek a veszélynek lenne kitéve, ha viszonozná szerelmét. A ceremóniamester egy gorillával szőtt szerelmi dalban vázolja fel a történetet, hogy bár a lány más, attól még lehet szeretni (a poén a szám végére kiderül, nem gorillasága az „elítélendő” benne, hanem hogy zsidó). Végül Fritz bevallja, hogy iratai hazudnak, ő maga is zsidó, és egybe kelnek a lánnyal.

Sally és Brian azonban kezd elhidegülni egymástól, különféle gondok nyomasztják őket, a lánynak hiányzik a rivaldafény, a lehetőségek, és őszintén szólva beijed a felelősségtől, a jövőtől, így végül az abortusz mellett dönt. A srác megérti álláspontját, és békében vállnak el egymástól, Sally még a vonathoz is kikíséri őt, de érezhető, hogy a viszontlátás kétséges.

A lány ismét a színpadon köt ki. Utolsó dalában az életről, az igazi kabaréról énekel magával ragadó erővel, a lassú résznél iszonyat feszültség van benne, majd amolyan keretbe foglalva az egész filmet, a kezdődallam csendül fel újra, csak ezúttal elbúcsúznak tőlünk szereplőink.

 

Ami bejött: A ceremóniamester karaktere odavág; a fura, csenyevész, bohóckülsejű férfi, akinek mindig van egy-két keresetlen tanácsa a színfalak mögött, és egy-két meglepetése a színpadon (legyen szó akár arról, hogy nőnek öltözik, és seggriszálás után katonásan vonulnak fel s alá). Az is tetszett, hogy nem tipikus musical, abban az értelemben véve, hogy nem állnak neki a szereplők táncolni és énekelni, amikor csak kedvük szottyan hozzá, itt nagyon reálisan építették bele a dalokat: csak a színpadon! A dalok csupán magyarázzák, árnyalják, vagy épp kifigurázzák a valós eseményeket, a kettő párhuzamba állítható egymással.  

 

trailer itt